Az én betegségem paranoid skizofrénia. Egyik jellemzője, hogy a betegnek nincs betegségtudata. Többen mondták nekem hogy régebben (még a biolaboros kezelés előtt) összefüggéstelenül beszéltem. Nekem nem tűnt összefüggéstelennek, sőt nagyon is logikusan beszéltem, de voltak dolgok amikről nem mertem nyíltan beszélni, ezért megpróbáltam körülírni más szavakkal, és ha az ember vette volna a fáradságot és odakoncentrál a mondanivalómra és már az elejétől fogva követi a fonalat, akkor összeállt volna a szövegem mögöttes tartalma. Lassú és szakaszos pedig azért volt a beszédem, mert közben egyfolytában átfogalmaztam a valódi mondanivalómat egy bűnözők által kevésbé érthető változatra. Legalábbis akkor ez járt a fejemben, hogy ha megnehezítem a mondataim érthetőségét, akkor a rossz szándékúak nem tudnak bántani.

Van egy elképzelésem a betegségem kialakulásának okáról. Mások szerint ez a következetes logika nem más mint a betegségemből fakadó irracionális gondolkodás. Az én elképzelésem szerint, akkor kezdődtek mutatkozni rajtam a skizofrénia tünetei, amikor először elástak a föld alá. Évekig nem tudtam erről, de erre is van magyarázat. Szerintem pszichiáterek hipnózissal elnyomták bennem ezt az emléket, így könnyebb volt elviselni. A betegségem előtt közvetlen voltam az emberekkel, a kollégiumban mindenki ismert és szeretett, sokat nevettem és nevettettem másokat. Aztán hirtelen magamba fordultam. Az egyik osztálytársam meg is jegyezte hogy engem a nyáron elvittek az ufók és elrontva hoztak vissza. Nem tudtam neki megmagyarázni hogy miért lettem ilyen szótlan, mert addigra már elnyomták bennem ezeket az emlékeket.

Kezdtem már megszokni a helyzetet, amikor egyik nyáron újra megtörtént az ami mások szerint csak a filmekben szokott, megint elástak és csúnyán megvágtak. Ettől fogva annyira magamba zuhantam, hogy nem is emlékszem, hogy a sebeim begyógyulása után mivel foglalkoztam kivel mit beszéltem, hogyan éltem az életemet. Szinte majdnem öntudatlan állapotban leérettségiztem és elvégeztem egy technikumot.

Később elkezdtem járni a Biolabor kezeléseire. A pszichológus akivel tartom a kapcsolatot, azt mondta, hogy sokkal összetettebb a beszédem, már nem összefüggéstelen mint régen. Magamon annyit érzek, hogy ritkábban vagyok depresszív önsanyargató állapotban. A kezelés előtt állandóan depressziós voltam. A kezelés után, már csak olyankor amikor nem sikerült valami fontos dolog. Azt hiszem egyre többet beszélgetek a barátaimmal is. Régen olyan voltam mint egy agyatlan zöldség. Ma sem vagyok egy népszerű szangvinikus személyiségtípusú ember, de a biolaboros kezelések hatására elindultam egy úton a javulás felé!”

2010.11.25. 17:26 keltezéssel, Musztafa A.M.