kórház finanszírozás
Mi lesz a kórházi beszállítókkal?
Kórház szaklap, 2012/4. szám
http://www.amdm.hu/2012/04/16/mi-lesz-a-korhazi-beszallitokkal/
Interjú Hornyák Lászlóval, az Orvostechnikai Szövetség elnökével.
Ezt a meghökkentő előadáscímet választotta Hornyák László, az Orvostechnikai Szövetség elnöke a Kórházszövetség kongresszusán tartandó referátuma témakörének megjelölésére.
– Sokszor foglalkozik a média a magyar kórházak mostoha, bizonytalan, reformoktól sújtott mindennapjaival, anyagi, személyi gondjaival. Ennél kevesebb szó esik, a cseppet sem irigylésre méltó helyzetben lévő kórházi beszállítók problémáiról …
– Az egészségügyi intézményrendszer és irányításának, valamint működtetésének átalakítása, különösen a kórházak tekintetében, nagymértékben megváltoztatja a gazdasági, piaci kapcsolatokat a kórházak és a cégeink között. A központi állami tulajdonlás, a kórházirányítás és a finanszírozás lehetőséget ad új finanszírozási módszerek bevezetésére. A gyógyító megelőző intézményrendszer átalakítása, mindenekelőtt a kórházak koncentráltabb hálózata és az új munkamegosztásuk a remélt fejlődés döntő eleme lehet.
– Melyek az önök tevékenységének, az orvos technikai eszköze/látásnak a legfontosabb tényei?
– A fejlesztési, beruházási orvostechnikai eszközök nélkül is évente mintegy 20 milliárd forint értékű, több száz féle orvostechnikai eszköz beszállítását végezzük. Ez a 350 milliárdos kórházi kiadások 6 százalékát, viszont a dologi kiadásoknak mintegy 14 százalékát jelenti. A 2011. III. negyedév végi 43,3 milliárd forint lejárt határidejű átlag féléves – tartozásállományból 10-12 milliárd forint volt az orvostechnikai beszállítókkal szembeni tartozás, ami a tartozások kb. 25%-a. Ugye azért az bárkinek belátható, hogy ez az érintettek számára drámai mennyiség! A felsorolásban még nem is említettem, hogy a konszignációs raktárakban mindemellett több milliárd forint (!) értékű áru van.
– Mi az elsődleges oka annak, hogy hosszú évek óta ilyen nagymértékű az orvostechnikai eszköz-beszállítókkal szemben a kórházak tartozása?
– A fő oka az, hogy az orvostechnikai eszközök, a gyógyító technológiák robbanásszerű fejlődése, kínálata és a rendelkezésre álló források közötti olló egyre nagyobbra nyílik. Mégis, ennek ismeretében is meg kell találni a reális középutat, amivel még a kórházak működése biztosítható, és az ellátás minősége minimum megőrizhető. Ebben egyébként a beszállító cégek az elmúlt 10-15 évben mindig, mindenkor partnerek voltak. Sokféleképpen segítették a kórházak, az orvosok munkáját. Bár minimális profittal. de a közismert fizetési problémák ellenére is biztosították a betegellátást. A kintlévőségek, a hosszú fizetési határidők finanszírozási többletköltséget okoznak, ami különösen a kis- és közepes beszállítókat, alvállalkozókat érinti súlyosan.
– Az imént említett gondok között mi vitte rá Önöket, hogy a folyamatos mínuszok ellenére szállítsanak?
– A bizalom. Folyamatosan hittük és reméltük, hogy a termékeink ellenértékét előbb-utóbb kifizetik. Mint ahogy sok-sok hónap után ez többnyire meg is történik. Sajnos az utóbbi években volt néhány eset, amikor ez nem valósult meg, például Egerben, Dunaújvárosban és Esztergomban. Örömmel tapasztaljuk, hogy az egészségügyi kormányzat sem tartja követendőnek ezeket a példákat, és a kormány még ebben a nehéz gazdasági helyzetben is jelentékeny pluszforrást biztosított a tavalyi év végén a lejárt határidejű kórházi tartozások csökkentésére. A kórházak lejárt tartozásállományának csökkentésében részben a 15 milliárd forintnyi OEP-maradvány, részben a külön kormánydöntéssel juttatott 25 milliárd forint és a Honvédkórháznak adott további 6 milliárd forint külön forrás játszott szerepet. Nem tagadjuk, e pénzek nyomán tagvállalatainknál érzékelhetően nagy javulás történt. Ugyanakkor a lejárt tartozásállomány tényleges csökkenéséről egyelőre csak becsléseink vannak.
– A számok és az arányok azt is mutatják, hogy a szigorú közbeszerzési versenyben kialakuló árak és a fizetési feltételek mellett nem csak az árcsökkentés lehetősége korlátozott, hanem a kórházak gondjaihoz képest az ezzel elérhető kórházi költségcsökkentés is elenyésző.
– Ez így igaz. A központi közbeszerzések egy részénél természetesen lehet kiadáscsökkenést elérni a koncentráció, az egységesítés révén, de az orvostechnikai eszközellátás területén e tekintetben nagyon korlátozottak a lehetőségek. Lényegében az eddig is központilag, a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) által beszerzett orvostechnikai eszközök, anyagok központosított beszerzését tartjuk reálisnak. Ennek termékkörei véleményünk szerint nemigen bővíthetők. Elsősorban azért, mert nagy az orvostechnikai eszközellátásban a differenciáltság a kórházi munkában, az eszközparkban, a diagnosztikai és információtechnikai megoldásokban. Ezért a differenciáltság a központosított közbeszerzések szabályozásában, például termékköreinek meghatározása terén is fontos. S természetesen fontos, hogy a központosított közbeszerzésekre való áttérés nyomán ne keletkezzék zavar a gyógyító munkában.
– Mit lehet tenni az adósságcsapda elkerülése érdekében?
– Szövetségünk több javaslatot tett a kórházi adósságállomány felszámolására. A legutóbbi kompromisszumos ajánlatunkról az Egészségügyi Államtitkársággal tárgyalásokat kezdünk, melyeken több téma is terítékre kerül. Ezek között szerepel a közbeszerzési törvény alapján létrejött szerződések szerinti fizetések határideje (10 hónap vagy 5 hónap), a nem közbeszerzési törvény alapján létrejött szerződések szerint még fennálló lejárt tartozásállomány felszámolása (150 nap vagy 90 nap). Javasoltuk a cégeinknek, hogy a késedelmi kamatokat vagy egy részüket azzal a feltétellel engedjék el, hogy ezek az összegek vagy az államadósság csökkentésére, vagy a kórházak fejlesztésére, de mindenekelőtt a szerényen dotált orvosok és más kórházi szakdolgozók anyagi megbecsülésének javítására fordítódjanak. Alapvető, hogy teljes körűen, azaz nemcsak a közbeszerzés körében, meg kell valósítani az Európai Unió irányelvében meghatározott, maximálisan 60 napos fizetési határid őt. Ezért egyrészt javaslatot tettünk a Polgári Törvénykönyv ennek megfelelő módosítására, hiszen az új közbeszerzési törvény már ezt a határidő-feltételt tartalmazza. Másrészt részletes szakmai javaslatot dolgoztunk ki, juttatunk el az illetékes minisztériumokhoz az orvostechnikai eszközbeszerzések ún. nettó finanszírozására. Ennek lényege, hogy a beszerzett eszközök és szolgáltatások értékét levonják a kórházak havi OEP általi finanszírozásából, a beszállítók pedig a teljesített áruszállítások értékét levonhatják az általuk befizetendő adókból.
– Úgy tudom, az új orvostechnikai eszközök és technológiák befogadására vonatkozó rendelettervezetet az Orvostechnikai Szövetség kezdeményezte.
– Így igaz. Teljes körű, konkrét jogszabályjavaslatot készítettünk ugyan, de nem teremtették meg a befogadások pénzügyi feltételeit. Sajnos a rendelet megjelenése óta eltelt másfél év rendkívül szerény eredményt mutat. Eddig hat új terméket, illetve technológiát nyújtotta k be a cégek, de tudomásunk szerint befogadás nem történt!
– Milyen közbeszerzési problémákkal kell megküzdeniük?
– A gyógyszerek és az orvostechnikai eszközök közbeszerzésének speciális szabályairól szóló kormányrendelet február 16-án lépett életbe. Az OSZ véleményezte és tett javaslatot, ám így is hiányos, ami született! Például kimaradt a konszignációs raktárak szabályozása, illetve a mennyiségtől való eltérés korlátozása! A gyógyszerek és orvostechnikai eszközök központosított közbeszerzését szabályozó rendelet ugyan március 28-án életbe lépett, de megannyi kérdésben szükséges még egyeztetni a szövetségünkkel is! Úgy tartjuk, hogy a szerződések időbeli hatályát 2 évnél hosszabban nem célszerű meghatározni, hiszen az eszközök elavulnak, olyannyira változhat az előállítási ár, hogy akár csökkenhet is stb.
– A kórházak teljesítményének megfelelő finanszírozása nélkül nem lehet az adósságok újratermelődését megakadályozni.
– Így van, mi is rendszeresen szorgalmaztuk és szorgalmazzuk a kórházak finanszírozása terén a HBCs-pontértékek növelését, a kód karbantartást, és természetesen a teljesítmény-volumen korlátok emelését. Az orvostechnikai eszközökre, implantátumokra is igaz, hogy a HBCs-s súlyszám- és forintértékek szerinti díjtételek csak részben fedezik ezek költségeit. Reálértékük egyébként is csökkent 2006-hoz képest az infláció és az áfa-emelés (20%-ról 25%-ra, majd 27%-ral miatt. És eközben az árfolyamromlást sem vették figyelembe. E téren nemcsak finanszírozási gondok vannak. Az is nehezíti a megfelelő szabályozást, finanszírozást, hogy nem egységes az ellátórendszerben alkalmazott eszközök, anyagok nyilvántartása. Az OEP-nek nincs nyilvántartása arról, hogy a HBCs-n keresztül milyen egyszer használatos eszközöket és milyen áron finanszíroznak!
– Esetleg egy átfogó, egységes elvek és nyilvántartások mentén végrehajtott költségfelmérés sokat segíthetne a hiátusok pótlásában…
– Tulajdonképpen a számviteli rend szerinti egységes költségfelosztásra és a HBCs díjtételek karbantartására lenne szükség.
Az utóbbi időben az egészségügyre fordított költségvetési források drámai szűkülése miatt ismét megnőtt a figyelem a magánforrások felhasználása iránt az egészségügyben.
– A finanszírozás szűkössége, a társadalmi különbségek, az anyagi lehetőségek és igények eltérései miatt megkerülhetetlen ez a kérdés! Érzékeny társadalompolitikai téma, ami nem a mi kompetenciánk. De: a szakmai szereplők sem dughatják homokba a fejüket. Közgazdasági megközelítésben a magánforrások bevonása az egészségügybe szükségszerű és több szempontból hasznos lehet. Meg kell találni az egészségpolitikának és természetesen a szélesebb értelemben vett politikának is azokat a módszereket, amelyek még nem feszítik szét a szolidaritás elvét, és nem okoznak a jelenleginél nagyobb differenciáltságot az emberek gyógyításában.
– A magánforrások bevonása az egészségügy finanszírozási helyzetének javításán túl további előnyöket is jelentene?
– Egyebek között lehetővé tenné bonyolultabb innovatív technológiák alkalmazását, amely megkönnyítené a kormány egészségügyi programjában szereplő egészségturizmus felfuttatását is. A betegeknek is a minőség a vonzó! Ráadásul a hazai potenciális fizető páciensek sem mennének külföldre a minőség i szolgáltatásért. A továbbfejlődni, tanulni vágyó szakszemélyzet sem menne külföldre az új terápiás eljárások megismerése és alkalmazása reményében.
– Krasznai Éva –
————————-
Besokallhatnak a kórházbeszállítók
2014. 11. 4. 15:39|Világgazdaság-Utolsó módosítás: 2014. 11. 4. 19:32|Vállalatok » Egészségügy
Nagy bajba kerülhetnek a kórházak és a betegek is, ha a kormány legalább részben nem rendezi a beszállítók felé fennálló adósságaikat. Egyes gyógyszer-nagykereskedőkhöz hasonlóan a kórházi eszközök forgalmazói is megelégelhetik, hogy az egyre nagyobb mértékű adósságok miatt gyakorlatilag nekik kell finanszírozniuk az egészségügyi intézmények működtetését, és a jövőben csak akkor fognak szállítani, ha a kórházak előre fizetnek.
Az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) közleményben üdvözölte, hogy a kormány külön célelőirányzatot kíván biztosítani „a költségvetési szervek – kiemelten az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó intézmények – pénzügyi problémáinak kezelésére”.
Ez a 60 milliárdos összeg azonban, mint rámutatnak, a költségvetési szervek 2014. szeptember 30-i lejárt tartozásállományának alig több mint fele. Ráadásul nem ismert, hogy a tartozással rendelkező kórházak milyen elvek alapján juthatnak forráshoz ebből a keretből, jóllehet Zombor Gábor egészségügyi államtitkár szerint ez az összeg alapvetően a kórházak adósságrendezését szolgálná.
A költségvetés tervezetében az egészségbiztosítási ellátások kiadásaiként szereplő, az idei évihez képest gyakorlatilag változatlan összegek nem nyújtanak fedezetet sem a gyógyító tevékenység elvárt és legalább jelenlegi színvonalú ellátására, sem azokra a strukturális változtatásokra, amelyek révén megszűnhet az adósságok újratermelődése. Azaz megmarad az egészségügyi rendszer alulfinanszírozottsága, ami az adósság folyamatos keletkezésének az egyik legfőbb oka.
A szövetség régóta szorgalmazza, hogy a kormány ne az intézményeket, hanem az adósságot konszolidálja, azaz először is rendezze az állami szerveknek hitelező magyar vállalkozások felé fennálló tartozásokat, és ezzel párhuzamosan teremtse meg azokat a pénzügyi illetve működési feltételeket, amelyek megakadályozzák az adósságok újraképződését. Ugyanilyen fontos, hogy a gyakorlatban is mihamarabb megvalósuljon az a törvényi követelmény, mely szerint az állam az egészségügy számára árukat, szolgáltatásokat nyújtó cégeknek maximum 60 napon belül köteles fizetni.
A beszállító vállalkozások eljutottak gazdálkodási, hitelezési lehetőségeik határára. A kórházban tartott készletek felhasználásáig történő, jellemzően 120 napos finanszírozást, az átlagosan 220 napos fizetési határidőt, valamint áfa-fizetési kötelezettséget figyelembe véve, a cégek saját forrásaikból több mint egy éven keresztül, előre finanszírozzák a kórházakat. Ezért is szükséges még az idei évben a mára 70 milliárd forint fölé nőtt, lejárt kórházi tartozások részleges konszolidációja – a jövő évi adósságrendezésen túl –, legalább 35-40 milliárd forint értékben. Az adósságrendezéshez a szövetség ismét felajánlotta a szakmai segítségét.
Most azonban már azt is jelezték: amennyiben nem születik gyors kormányzati intézkedés az egészségügyi intézmények lejárt tartozásainak felszámolására, az által képviselt ágazatok azon beszállítói, amelyek nem képesek tovább hitelezni a kórházakat, kénytelenek lesznek feltételekhez – elsősorban előre fizetéshez – kötni a további szállításokat. Vagyis a kormány késlekedése miatt a kórházak nélkülözni kénytelenek a legalapvetőbb kórházi felszereléseket, kötszereket, vegyi anyagokat, műtéti eszközöket.
Szerző: Világgazdaság Online – H.É.
—————————
Beszállítók: a kifizetéseket visszafogják a kórházak
http://weborvos.hu/egeszsegpolitika/beszallitok_a_kifizeteseket_visszafogjak_a/220735/ Egészségpolitika 2015.01.29 09:24
A kórházi kintlévőségek tőketartozása az év végére elérte 80 milliárd forintot a MOBSZ szerint.
Az egészségügyi kassza 2014. évi maradványából kiosztott 10,4 milliárd forint továbbra sem oldotta meg az orvostechnológiai eszközbeszállítók finanszírozási problémáit. A kórházi kintlévőségek tőketartozása az év végére elérte 80 milliárd forintot, a kórházaknak továbbra is sakkozniuk kell a kifizetetlen számlák rendezésével. A beszállítók közben sorban esnek ki a köztartozásmentes adatbázisból, mivel képtelenek az ÁFA és járulékok időbeni kifizetésére a hatalmas kintlévőségek miatt, amivel üzleti és közbeszerzési képességeiket veszítik el. A magyar orvostechnikai eszközbeszállítók közül a kintlévőségek növekedése kiemelten sújtja a gyártással és fejlesztéssel is foglalkozó vállalkozásokat – tudatja a Magyar Orvostechnológiai Beszállítók Szövetsége (MOBSZ) közleményében.
„A kórházi tőketartozások alig 12-13 százalékát kitevő év végi reorganizáció nem oldotta, nem oldhatta meg a kórházak finanszírozását, igazából a helyzeten alig-alig enyhített a pluszforrás” – mutatott rá Csipő Georgina, a MOBSZ által életre hívott Összefogás a Fenntartható Egészségügyért szakmai program koordinátora.
A MOBSZ szakértői szerint elsősorban magának az egészségügyi ellátórendszer finanszírozásának új alapokra helyezése jelenthet megoldást arra, hogy a szektorban megálljon az adósságállomány folyamatos újratermelődése. „Hiába tervez a kormány jövő év első negyedévének végén egy nagyobb konszolidációt, ha addigra a kórházi kintlévőségek tőke- és kamattartozása közelebb lesz a 100 milliárd forinthoz, mint a 90-hez” – mondta Csipő Georgina, aki szerint a helyzet akkor sem lesz kezelhető, ha a beszállítók elengedik a kamattartozásokat. Ráadásul a kormány által bejelentett konszolidáció miatt a kórházak sok esetben még inkább visszafogták a számlák kifizetését, és próbálják kivárni a tavaszra ígért források beérkezését.
A kórházi kifizetések elmaradása különösen a gyártással és fejlesztéssel foglalkozó magyar vállalkozásokat érinti kényelmetlenül, derült ki a szövetség belső felméréséből. Ezen vállalkozások számára külön terhet jelent, hogy az eszközbeszerzés mellett jelentős költségekkel jár a gyártáshoz szükséges alapanyagok beszerzése, a magasan képzett munkaerő és a fejlesztési folyamatok erőforrásigényének biztosítása.
„Az iparági átlagnak megfelelően, éves árbevételünk 7-12 százalékát fordítjuk kutatás-fejlesztésre, amely az egyre nehezebben befolyó források miatt évről évre csökken” – mutatott rá Farkas József, a MOBSZ társelnöke, a kutatás-fejlesztéssel és gyártással is foglalkozó Sanatmetal Kft. ügyvezető igazgatója. Szerinte a gyártási tevékenységet szinte csak az export tartja életben, hiszen az árbevételük harminc százalékát jelentő hazai kórházi piacról a bevételeik fele – közel 600 millió forint – már lejárt követelés. „Minősített alapanyagokkal dolgozunk, amelyet külföldről szerz ünk be. Ha nem akarjuk elveszteni a forrásainkat, partnereinket ki kell fizetnünk. Nem tudunk a hazai kórházakra várni, sok esetben hitelből vagyunk kénytelenek finanszírozni ennek az üzletágnak egy részét, amely további terheket ró a vállalatra” – teszi hozzá.
A gyógyításhoz sok esetben elengedhetetlen eszközöket biztosító, jellemzően hazai beszállítók a folyamatosan növekvő kintlévőségek miatt kritikus pénzügyi helyzetben vannak. A tartozások fele legalább hatvan napja lejárt tartozás, de a kintlévőségek közel 5 százalékára már egy éve várnak a beszállítók. Működésük során voltaképpen közel éves árbevételük egészével előfinanszírozzák a kórházakat.
A hazai tulajdonban lévő orvostechnológiai gyártó és forgalmazó cégek mindegyike kis- és középvállalkozás, árbevételük a legnagyobbak esetén is csak elvétve éri el a néhány milliárdos szintet. Ezek a vállalatok tartalékaikat mozgósítják, a kifizetések elmaradása jó részüket tevékenységük beszüntetésére kényszerítheti, a kórházi kintlévőségek okozta likviditási nehézségeik miatt többségük a fennmaradásért küzd.
A cégek ellehetetlenülése miatti eszközkiesés akár életmentő műtéteket is veszélyeztethet.
————————
A magyar tulajdonú kórházi beszállítók lehetnek az egészségügyi átalakítás áldozatai
Forrás: Eco.hu 2015. 02. 03.
Az egészségügy átalakításának nagy vesztesei a magyar tulajdonú orvostechnológiai beszállítók lehetnek, akik jelenleg csaknem egy évre előre finanszírozzák az anyagi gondokkal küszködő kórházakat. Az életben maradásukért küzdő magyar vállalkozásokat végleg csődbe juttathatja, ha az állam az egészségügy anyagi problémáit velük szeretnék megoldani. A tervezett állami egészségügyi közbeszerzési holdingtól ugyanis az árak letörését várják, amit a nemzetközi hátterű vállalatok rövidtávon képesek biztosítani a piacszerzés érdekében, ám hosszabb távon a magyar konkurencia kiiktatásával az árak ismét növekedhetnek.
Egyre nehezebb helyzetben vannak a magyar kórházakkal szerződéses viszonyban álló orvostechnológiai eszközbeszállítók, ugyanis hiába osztják ki minden év végén az egészségügyi kasszában megmaradó milliárdokat, ez az összes tartozásnak csak töredékét fedezi. Pedig ezen a címen 2012-ben 14 milliárdot, 2013-ban 27 milliárdot, míg tavaly év végén 10,4 milliárd forintot fizettek ki a „kasszakisöprés” során, miközben a lejárt tartozások összege rendszerint ennek 3-4 szerese volt.
Azóta sem javult a helyzet, sőt mostanra tovább romlott, hiszen a Magyar Orvostechnológiai Beszállítók Szövetsége (MOBSZ) úgy számol, hogy a lejárt tartozások tőkerésze az év végi pénzeső ellenére már most meghaladja a 80 milliárd forintot, az első negyedév végére – amikor is a kormányzat teljesen új alapokra kívánja helyezni az egészségügy finanszírozását – pedig a kamatos tartozás már megközelítheti a 100 milliárdot.
Részben éppen az adósságot évről évre újratermelő egészségügy hosszú távú konszolidálása a kormányzat célja azzal a többlépcsős átalakítással, ami a kórházak finanszírozását, irányítását és működését egyaránt érinti. Ennek egyik eleme, hogy az állam a jövőben közvetlenül finanszírozná az egészségügyi létesítményeket, ami Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár szerint azt jelentené, hogy a betegellátáshoz közvetlenül nem köthető költségeket – például az épületfenntartást – az állam állná, ami a több telephelyes, fajlagosan magasabb működési költségű intézmények helyzetét javíthatja elsősorban.
A kormányzat azonban ennél tovább megy, ugyanis célul tűzte ki, hogy áprilistól az egészségügy nem termelhet újabb adósságot, a meglévő tartozásokat pedig rendezik. Ezt elsősorban az ellátás racionalizálásával érnék el: a kórházaknak megyénként kell egymás között elosztaniuk a feladatokat, megszűntetve a jelenlegi párhuzamosságokat. Az osztozkodás úgynevezett megyei fórumokon történik majd, ahol a korábbi évek tapasztalatai alapján a települések biztosan ragaszkodni fognak intézményeikhez, illetve azok szolgáltatásaihoz. A kormány azonban biztosra megy, ugyanis ha a megyei fórumokon nem születik döntés, akkor központilag osztják el a kapacitásokat az intézmények között.
Az átalakításnak áldozatul esik a nemrégiben létrehozott Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetet (GYEMSZI) is, feladatait pedig a kormányhivatalok, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) között osztják szét. Ez utóbbi szerepe ismét nőhet, ugyanis a szervezetnek vezető szerepe vállalhat a gyógyító intézményrendszer finanszírozását megújító célkitűzésekben. Persze ahhoz, hogy az adósság ne termelődjön újra, szükséges a még 2009-ben megállapított, azóta változatlan gyógyítási alapdíjak felülvizsgálata, ugyanis ezek már rég nem fedezik a valós költségeket. Az alapdíjak növelése azonban jelentős plusz kiadást jelent, amit a szolgáltatások racionalizálása, valamint a tervezett közös közbeszerzési holding létrehozása ellensúlyozhat, már ha a kormányzat nem kíván több pénzt beletenni a rendszerbe. A közbeszerzési holdingtól azt várják, hogy a beszállítókkal szemben jobb alkupozíciót képes majd kivívni, mint az egyes intézmények külön-külön, így azok kénytelenek lesznek engedni majd az áraikból.
Az átlátható rendszer minden szereplőnek előnyös, hiszen jelenleg az orvostechnológiai beszállítók csaknem egy évre előre finanszírozzák az egészségügyet. A cégek először is megrendelik beszállítóiktól a kórházak számára szükséges orvostechnikai eszközöket, majd kiszállítják azokat a kórházak úgynevezett konszignációs raktáraiba, ahonnan szükség esetén bármikor felhasználhatók. Erre a megoldásra azért van szükség, mert itt sokszor olyan életmentő eszközökről van szó, amelyekre szükség esetén nincs lehetőség napokat, heteket várni. A beszerzés és a felhasználás között átlagosan 120 nap telik el, vagyis ezt a négy hónapot a szállítók már eleve megfinanszírozzák a kórháznak. Miután felhasználták az adott eszközt, a termék átfut a kórházi rendszeren, ekkor jelentik le a kórház és a cég felé, utóbbi pedig ezt követően állíthatja csak ki a számlát. Az eszközök felhasználása és a fizetés között átlagosan 150 nap telik el, vagyis a beszállítók átlagosan 270 napra előlegeznek.
Erre azonban egyéb költségek is rárakódnak, például a szállítás vagy éppen a raktárkezelés költsége, de komoly költséget jelent a selejt leírása is, hiszen ennél a termékkörnél jó esetben is 3-4 százalékos ez az arány. Összességében nagyjából éves árbevételükkel finanszírozzák a cégek a kórházakat.
A kórházak ma sakkoznak az adósságaikkal, hol az egyik beszállítónak fizetnek egy kicsit, hol a másiknak. A nagyobb multinacionális hátterű beszállítóknak ez nem olyan nagy probléma, számukra Magyarország kis piac, így a tartozás nem okoz finanszírozási nehézségeket. A magyar középvállalkozások számára azonban ezek óriási összegek, és ma már az életben maradásért megy a küzdelem.
És éppen az ilyen magyar tulajdonú kis és közepes vállalkozások adják az orvostechnikai eszközbeszállítók körülbelül 40 százalékát. Ezért egy konszolidált, normálisan működő piac a magyar vállalkozások számára is előnyös lehet, de ha közbeszerzési holding célja kizárólag az árak rövid távú letörése lesz, akkor ezzel éppen a magyar tulajdonú vállalkozásokat küldhetik padlóra. Ez azonban a későbbiekben sokba kerülhet, mert a tapasztalat az, hogy a magyar piacot perifériaként kezelő nemzetközi cégek ideiglenesen a piacszerzés érdekében komoly veszteséget is hajlandók elviselni, hiszen ha a konkurensek száma lecsökken, később már felfelé tolhatják áraikat.