„Jelenleg (1996) két jól különválasztható nézet figyelhető meg a biológiában általánosan és különösképpen a fejlődéstanban. Az egyik nézetet D’Arcy Thompson követői képviselik, akik főleg modellgyártó elméleti fizikusok és matematikusok. Eszerint (végletesen fogalmazva) a biológiai fejlődés minden szakasza megmagyarázható a fizika és a matematika mai állása alapján. A másik nézet szerint (melyet leginkább gyakorlati biológusok reprezentálnak), ismét végletesen fogalmazva, a fejlődés minden egyes mozzanatát a gének és a bennük rögzített utasítások determinálják. A fizikai folyamatok teljesen passzív alárendeltjei a gének által kiadott „parancsoknak”. A cikk szerzője osztja a számukban folyamatosan növekvő azon kutatók véleményét, akik szerint egyik fenti megközelítés sem helyes: a biológiai jelenségek helyes értelmezése csak a genetikus és szomatikus (azaz fizikai) tulajdonságok kölcsönhatások figyelembe vételével kapható meg.

Hogy ilyen kölcsönhatásnak kell léteznie, könnyű látni az alábbi példából:

A human embryo on day three of development (in vitro)

Az embrió a genetikus kód által definiált szabályok és a rendelkezésre álló „nyersanyag” alapján létrehozza a fejlődéséhez szükséges „építőanyagot”. Ez jelentheti azokat a fehérjéket, melyeknek diffúzió, kemotaxis, differenciált adhézió stb. segítségével a fejlődő organizmus meghatározott pontjára kell eljutniuk (a kadherineknek például a sejt felületéhez). Ezt az anyagtranszportot a fizika törvényei szabályozzák: azok a mechanikai és kémiai változások, amelyek a transzport során végbemennek (lokális koncentrációváltozás, alakváltozás, adhéziós és kohéziós tulajdonságok megváltozása stb.), visszahatnak az „építőanyag-termelésre”, vagyis a gének tevékenységére. [download id=”1″]