K.Ágnes vagyok, és leírom a tapasztalataimat: Először is már első találkozáskor annyi jó tanácsot kaptam és összefüggéseket ismertem meg, ami alapján azt kell hogy mondjam, már attól is gyógyul az ember. Önök indokolatlanul szerények! Én több éve kínlódtam ekcémával, refluxszal, olyannyira, hogy autoimmun betegséget is kaptam, asztmás rohamaim is voltak. Ezek a betegségek mindeddig gyógyíthatatlannak voltak beállítva, ettől még inkább pánikos és depressziós is lettem. Már amikor szteroidot akartak adni, azt mondtam, nem! Több magánklinikán is voltam, (V., BVM..) össze-vissza mértek, ide-oda küldözgettek, azt kell mondjam, hogy közel kétszázhatvanezer forintot költöttem erre-arra, de a végeredmény nulla volt. Mindenhol azt éreztem, hogy csak azért küldözgetnek, hogy húzzák az időt, pasztillákat egyek tabletták helyett és ivókúrákat csináljak (harmincezerért), vitaminkúra, májméregtelenítés, de mintsem változott semmi. Volt amikor zöld voltam, volt amikor sárga lett a bőröm, remegtem és vagy dülöngéltem. Azután Klári találta meg önöket az interneten, azt mondta, ingyen van, ezen persze nevettem, de a kíváncsiság ide hajtott. November végén kaptam az első „fejmosást”. Arany ember, hatalmas tudás, éles elme, ez ami megragadott engem. Így kaptam az első Heppykoktél-t. Majd elaludtam hazafelé, és este olyan mélyen aludtam, mint talán száz éve. Semmi vakaródzás, semmi fuldokló roham. Reggelre olyan friss voltam, hogy azonnal bejelentkeztem újra. Egy hétre rá kaptam csak időt! Közben féltem, hogy nehogy elmúljon a jó hatás. Nekem már az első kezelés hatalmas élményt jelentett, mert rájöttem, hogy van remény, ezek az emberek mások!A hét alatt többször aludtam jól, és talán ez a remény is jobb kedvűvé tett. A második alkalommal gyakorlatilag hozzám se szóltak, ez volt a nagy pofon. Bármibe akartam belekezdeni hogy elmondjam, azt kaptam, hogy inkább lazítson és csöndben feküdjön!

Hát el is aludtam. csalódottan fogadtam, hogy lám-lám, itt is darab-darab vagyok. Este szomjas voltam nagyon, nem vacsoráztam, mert mondták, talán ezért is volt, hogy jól aludtam ismét. Másnap olyan erő lett bennem, hogy a kollégáim is észrevették, de én magam is meglepődtem. Ez így volt még két három napig. Úgy ettem, ahogy mondták, friss vizet ittam sokat, pörköltöt és székelykáposztát is ettem, amit több éve nem lehetett, és semmi bajom nem volt. Se vakarózás, se fojtogató reflux, se öklendezés, se gyomorégés. Semmi. Kezdtem jól érezni magam, és hétfőn újra érkeztem kezelésre. Ez a harmadik alkalom. Most Attila nagyon kedves volt, érdeklődő, kifogásoltam a múltkori elhanyagolást, erre azt mondja, hogy „Tetszik látni, megy ez magától is, nem én kellek hozzá! Álljon a sarkára, ne akarjon mindenkinek megfelelni, és engedje hogy történjenek a dolgok, ne akarjon mindent irányítani, és főként mindent kritizálni!” Ez a mondat jól összefoglalta az életem. Mintha belém látott volna. Szóhoz se jutottam, ahogy mondják, elakadt a szavam is. Erre azt mondja Attila, „na kérem, most vegyen nagy levegőt az orrán, tartsa bent, majd a száján fújja ki lassan, majd még egyszer!” Szinte azonnal elsírtam magam, olyan megkönnyebbülés volt. Attiláék olyan lazák, nevetnek, és egy-egy mondatuk olyan betaláló, hogy csak csodálni lehet. Azt mondják, „nem akarni, hanem engedni!” Szó ami szó, én hat kezelést kaptam eddig, oldódtak a belső feszültségeim, könnyebben érzem magam, a foltok a kezemről a harmadik héten eltűntek, jól eszem, nincs reflux panaszom se már, ezért ezt a helyet, egyszerűen csodatévő helynek nevezem el. Még valami fontos: az első tényleg ingyen van, a kezelésekért csak ötezer forintot fizettem alkalmanként, soha nem ajánlottak vagy tukmáltak árukapcsolásként semmit, ellenkezőleg, elmondták a természetes biológiai folyamatokat, olyan érthetően, amire minden betegnek szüksége lenne. Csodálom magukat Attila, adja az Ég, hogy végre megtudja minden csalódott ember, hogy vannak még tiszták, egyenesek és aranyos emberek, akik szeretik azt amit csinálnak és értik a dolgukat! Én még jövök egyszer-kétszer, de én már nagyon elégedett vagyok. Köszönöm. Sné K. Ágnes